Ismerőseim véleménye szerint király a film, kíváncsiságból rá is kattintottam a PORT.hu-n, mit szólnak hozzá mások. A honlapon az általam hallottak teljes ellentéte fogadott: A film 10-ből 6,4-et kapott, a hozzászólások között katonásan sorakoznak a negatív kritikák, sokak szerint unalmas, nem vicces, sőt nézhetetlen. Elbizonytalanodtam, ezért leültem, és megnéztem.

Aki esetleg nem tudná, hogy miről lenne szó, annak csak annyit a filmről, hogy adott egy magyar bevándorló, Jóska, és egy orosz bevándorló, Vlad, akik egymás barátai és egy amerikai lakóparkban élnek sok más bevándorlóval és Vlad kamaszodó lányával.

Szerintem a filmre a legjobban az érdekes szó illik. Nagyon sok olyan pont volt a filmben, amikor én is unalmasnak találtam, de volt olyan is, amikor kifejezetten tetszett.

Az első, amit ilyenkor megvizsgálok, a cím. Immigrants, azt jelenti, hogy bevándorlók. Ez stimmel. Az alcím (nevezzük annak) Jóska menni Amerika! Egyrészt nem értem, hogy miért ezt a főnévi igeneves szerkezetet használták, amit általában a magyarul is beszélő külföldiek szoktak mondani, hiszen a szereplők beszédében ezt a stílust nem tapasztaltam. De ez nem is akkora probléma. Nagyobb viszont az, hogy miért Jóska neve szerepel az alcímben. Én nem úgy vettem észre, hogy Jóska lenne a főszereplő, sőt nem is azt a közhelyet szeretném írni, hogy mind a ketten, hanem inkább Vlad. Vlad személyiségét jobban megéreztették velünk, ezt bizonyítja, hogy Vlad lányát is megismertük.

A második, amit észrevettem a film nézése közben, hogy részletekre oszlik. Egyszer boltban dolgoznak, másszor éttermet szeretnének nyitni, azután kidobóember lesz belőlük, majd egészségesen szeretnének élni. Végül pedig visszatérnek ugyanoda, ahonnét indultak. A néző annyira megunja az alapjába véve ellenszenves kinézetű főszereplőket és tetteiket, hogy igazából már nem is érdekli, hogy mi lesz a sorsuk, csak végre jöjjön a főcím, kigyúljanak a moziban a fények, és az ember megkereshesse a film közepén eltűnt holmiját.

Egyébként nekem tetszett ez a rajzolt technika, ebben biztosan közrejátszott, hogy szimpatikusnak tartom az általam kevésbé ismert Fecsegő tipegőket, és az annál sokkal jobban ismert Simpson családot. A másik, amit ki szeretnék emelni, azok a magyarhangok. Rendkívül illettek a szereplőkhöz, ki is emelném Szabó Győző remek orosz akcentusát, amit 78 percen át sikerült neki használni úgy, hogy meg is értette a néző, amit mond, becsülendő dolog.

Ezt a filmet úgy találom jónak, hogy egyszer nem nevettem (ez nálam természetes, ha egyedül nézek filmet, csak belül nevetek), illetve a felépítésével és az alcímével nem tudok kiegyezni, ezt viszont kompenzálják a remek hangok, és a látványvilág.    7/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.