Harmadszori nézésre döntöttem úgy, hogy kerekded véleményt próbálok írni a Derült égből Polly-ról. Egyszer tv-ben láttam egy unalmas vasárnap estén, és rájöttem, hogy hű, nekünk ez megvan DVD-n. Utána megnéztem még egyszer, és kb. 2 év elteltével újra elővettem. Most pedig írok róla! Ben Stillert amúgy is csípem, azt még nem bírtam megfejteni, hogy miért játszik mindig zsidót, de ők tudják!

Vizsgáljuk meg az alaptörténetet. Reuben Feffert, az amerikai kockázatelemzőt a nászútján csalta meg a felesége, akit ezért természetesen kidobott. Barátjával, Sandy-vel, aki profi színésznek hiszi magát és a Jézus Krisztus Szupersztárban játssza egyszerre Jézust és Júdást, ellátogatnak egy party-ra, ahol megismerkedik az egyik felszolgálólánnyal, Polly-val. Innen meg már folytatnom sem kell.

Ez viszont hátrány. Bár kezdjük megszokni? Nem. Nem éppen sablontörténet, de a film 34. percétől ismerjük már az alkotás végét. Ez pedig nem jó. Viszont bíztat, hogy talán ezt észrevették az alkotók is. Éppen ezért csempésztek nekünk Reuben és Polly kapcsolatába fűszeres kajákat, füstös salsa klubot és egy viharban dühöngő hajót. Találunk a sztoriban mellékvágányt is, a párkapcsolat kialakulása mellett Reuben-nek foglalkoznia kell egy extrém életet élő ember biztosításával, ám ez a szál nem éppen kerek, hisz a végén Sandy intézi el az ügyet.  Nem baj.

Tetszett a színészek játéka, egyikbe se tudok belekötni. Talán idegesítő amikor Sandy-t játszó színész direkt nem dobja be a labdát a kosárba tizedszerre sem, de természetesen be kell vezetni egy „kosáreső” ordítással. Ezen felül kielégítő volt a látványvilág, a ritmus, a zenei aláfestés, a vágás és a felépítés.

Sok hozzászólásban olvastam, hogy ez egy aranyos film. Szerintem is. Ügyesen meg lett oldva az alaptörténet újítása, hogy ne a megszokott love-sztorit lássa a néző újabb 90 percen keresztül.

Elégedett vagyok. Ez egy jó film. De az Apádra/Vejedre ütök jobban megfogott.

8/10

Amikor elhatároztam, hogy kifüggesztem a világhálóra a kritikáimat, megfogadtam, hogy magyar vagy részben magyar alkotásokat próbálok értékelni. Szeretnék kivételt tenni. Nemrég kapcsolgattam a csatornák között, és a Comedy Centralon dobtam le a horgonyomat. Párszor láttam már a „Már megint Malcolm” ajánlóit, de szó, mi szó: nem hozott lázba. Vagy talán jobb az a kifejezés, hogy nem akartam, hogy lázba hozzon. Hülyének tartom magam érte. Ez a sorozat szenzációs!

Lássuk miről is szól. Adott egy amerikai család 4 rosszcsont gyerekkel, egy idegbeteg anyával és egy annál is nyugodtabb apával. Dewey, a legkisebb, Reese a 14-15 éves, és Francis, aki már szinte felnőtt éveit éli egy katonai iskolában, távol családjától, de fantasztikus módon mindig kapcsolatot teremt az otthoniakkal egy telefon segítségével. És hát természetesen nem hagyhatjuk ki a címszereplőt , Malcolmot, az Öcsikémben és a Kutyám, Skip-ben is szereplő Frankie Muniz-ot, aki az eseményeket és a három mérettel nagyobb kockás ingében folyamatosan kommentálja a nézőknek.

A sorozat eredeti címe ,,Malcolm in the middle”, azaz ’Malcolm középen’, de a „Már megint Malcolm” is tökéletes választás volt ahhoz képest, hogy milyen gyatra félrefordításokat tudunk manapság gyártani.

A sitcomok között talán azzal tűnik ki a legjobban, hogy nincs a ciki aláröhögés! Annyira színessé és stlíusossá teszi a sorozatot a röhögőgép hiánya, hogy a szerethető szereplőket mégjobban, a kevésbé szerethetőket azonnal megszeretjük.

Malcolm egy végtelenül aranyos srác, akit ennek ellenére kevésszer látunk mosolyogni, mindig mindenből elege van, minden nyomasztja. Indokolja mindezt azzal, hogy „a stréberekkel kell lógnia”, hiszen az első részben a csodagyerekek osztályába került, bár őt (szüleivel ellentétben) nem izgatják ezen képességei.

Ne hagyjuk említés nélkül, hogy az egyébként rendkívül fülbemászó zenéjű főcím előtt egy rövid jelenetet is látunk a szereplőkkel, ami általában nem kapcsolódik az adott részhez, de annál frappánsabb és kiválóbb felütést ad az elkövetkezendő 21 percnek.

Beszéljünk a hangokról. Elfelejtettem említeni Malcolm barátját, egy feketebőrű, tolószékes srácot, aki minden egyes szava után levegőt vesz, ez egy nagyon kicsit idegesítő is tud lenni, de azért lássuk be, van mivel kikompenzálni. Másrészt a kb. 4 éves Dewey-nak szerintem nagyon bénácska hangja van, ez még nem is lenne baj, de irreálisan mély. Ez sem baj.  

A Comedy Central (ha jól tévedek) másodszorra vetíti az első négy évadot, és eredetileg 7 széria készült belőle. Nagyon várom, egyszerűen mega-giga fantasztikus!

KEDVENC SOROZATOM!

10/10

És igen! Végre egy jó magyar film! Ez a tipikus olyan alkotás, amikor az előzetestől felcsigázott néző boldogan megy be a moziba, sőt boldogan is jön ki. Tele van jó poénokkal, remek színészi alkotásokkal, zseniális a látványvilág és még annál is jobb a zene.

A történet a ’60-as években játszódik, abban az időben, amikor mindenki más disszidálna, ám Miki és családja ekkor érkeznek haza Amerikából. Miki benevez a kerületi tehetségkutatóra, amit természetesen régi cimboráival, a Hungária együttessel meg is nyer. És ebből kiderül, hogy Mikit bizony Fenyő Miklósnak hívják. És akkor nyílván ott a szerelmi vonal, Vera, Miltényi elvtárs lánya, valamint a rosszfiú, Röné. Akit pedig mindenképpen meg kell említeni, a mókamester: Bigali (Scherer Péter).

A fórumokat olvasgatva nem mindenki kedveli Fonyó Gergely eddigi filmjeit (Idegölő, Tibor vagyok, …), de most biztosan mindenki pozitívan csalódott. De vajon mi lehet annak az oka, hogy hirtelen ilyen jó filmet lehet készíteni? Természetesen kellenek olyan színészek, akik hűen tudják mozivászonra vinni a forgatókönyvet. Ezzel nem volt semmi probléma. Emeljük ki a legjobb alakításokat! Nálam Scherer Péter mindent vitt (Budi Holi, széttakarodik!, takarodsz, má’ itt se vagy), de érdemes megemlíteni Szente Vajkot (Kisnyírő), Vándor Évát (Miki anyja), sőt egy mellékszereplőt is: Elek Ferencet (műsorvezető a selejtezőn). Fontos egy filmnél a zene, ami itt totálisan el lett találva, az egyes jeleneteknél az lett odaillesztve, aminek ott kell lennie, és a színészek hangján is megőrizték értékeit a Hungária-slágerek. A díszlettervezőknek (Horváth Viktória, Nánássy Zsolt) tudok a legjobban gratulálni, akiknek hűen sikerült elénk tárni a ’60-as évekbeli Budapestet.

Szerintem ez egy tökéletes film! Gratulálok a készítőknek!

10/10 

Vártam már, vajon mikor szánja rá magát az RTL, hogy ezt a förtelmet leadja. Bár szerintem egy kicsit hezitálhattak volna tovább. Én a helyükben szilveszterkor tűztem volna műsorra Bakiparádé címmel. Bár még talán annak is gyenge.

Lássuk, hogy miről is szól ez a „történet”, nevezzük inkább szánalomnak. Adott egy nyávogós hülye liba, aki nem mellesleg egy pompon csapat tagja, és az iskola közepe, legalábbis annak hiszi magát. Egyik nap eltanácsolják egy elit gimnáziumba (ne kérdezzétek miért, nem tudom), mindenki utálja, de az igazgató megkéri, hogy csináljon ott is egy pompon csapatot, és akkor mindenkivel jóba lesz. Ja és persze nem hiányozhat a szerelmi vonal, van egy dobos csávó is, akit először meglátunk, és már tudjuk is a történet végét, amit természetesen már egyre jobban várunk. És akkor ehhez párosul az egy percre eső 20-30 darab fülsiketítő nyávogás, a 15 centis tűsarkúban való tipegés-topogás, a sok-sok „csodálatos” nyálzene benyomása (még irritálóbbak, akik játsszák a „zenét”).

Azért mondjunk jót is: Voltak jó színészek (természetesen nem főszereplők), jól játszott Rékasi Károly, Reviczky Gábor, a zenekar dobosa, aki végül Regina (mert hogy újabb meglepetés, hogy így hívják a főszereplőt) párja lesz. Sőt, nekem még a hülyeségeket beszélő fekete hajú „barinő” játéka is tetszett (a nevét érdekes módon nem tudom leírni, nem az én hibámból), egyébként nem értem, hogy

 miért pont egy fekete hajú lány beszél hülyeségeket, dehát szőkéből már van elég, sőt sok is.

A főszereplő színésznő (nem vagyok benne biztos, hogy az) a film elején mond egy jót: „…Mintha valami hülye tinifilmbe csöppentem volna.” Igaza van, én is így éreztem, szörnyű volt. Én ezt az „alkotást” nagyon nagyon gyenge High School Musical-utánzatnak nevezném, már csak azért is, hiszen annak sincs sok értelme. Egyébként (lehet hogy az én hibámból) de én magát sztorit sem tapasztaltam, sőt össze-vissza történt minden. Egyszer egy pompon próbán vagyunk, másszor tizenévesek verik szét egymást egy szórakozóhelyen, ahova csak úgy kijön a rendőrség, utána pedig hipp-hopp Szújó Zoli közvetít egy gimik közti kosármeccs-döntőt.

Eredetileg 1/10-re értékeltem volna a filmet, amikor feltűnt a bennem hányingert keltő „Anti Fitness Club” a bizarr kinézetével és az „éneklésével”. Úgyhogy így egyértelműen 0/10. Sajnálom azokat, akik erre pénzt dobtak ki moziban, és kevésbé a készítőket, akik ilyenre dobják ki azt a rengeteg pénzt.

Valaki a szereplők közül mondott valamit a filmben: „Jézusom! Ez meg mi a szar? Ez szar?” Pontosan ezt kérdezem én is. De meg is válaszolom: „IGEN, EZ SZAR!”

0/10

Ismerőseim véleménye szerint király a film, kíváncsiságból rá is kattintottam a PORT.hu-n, mit szólnak hozzá mások. A honlapon az általam hallottak teljes ellentéte fogadott: A film 10-ből 6,4-et kapott, a hozzászólások között katonásan sorakoznak a negatív kritikák, sokak szerint unalmas, nem vicces, sőt nézhetetlen. Elbizonytalanodtam, ezért leültem, és megnéztem.

Aki esetleg nem tudná, hogy miről lenne szó, annak csak annyit a filmről, hogy adott egy magyar bevándorló, Jóska, és egy orosz bevándorló, Vlad, akik egymás barátai és egy amerikai lakóparkban élnek sok más bevándorlóval és Vlad kamaszodó lányával.

Szerintem a filmre a legjobban az érdekes szó illik. Nagyon sok olyan pont volt a filmben, amikor én is unalmasnak találtam, de volt olyan is, amikor kifejezetten tetszett.

Az első, amit ilyenkor megvizsgálok, a cím. Immigrants, azt jelenti, hogy bevándorlók. Ez stimmel. Az alcím (nevezzük annak) Jóska menni Amerika! Egyrészt nem értem, hogy miért ezt a főnévi igeneves szerkezetet használták, amit általában a magyarul is beszélő külföldiek szoktak mondani, hiszen a szereplők beszédében ezt a stílust nem tapasztaltam. De ez nem is akkora probléma. Nagyobb viszont az, hogy miért Jóska neve szerepel az alcímben. Én nem úgy vettem észre, hogy Jóska lenne a főszereplő, sőt nem is azt a közhelyet szeretném írni, hogy mind a ketten, hanem inkább Vlad. Vlad személyiségét jobban megéreztették velünk, ezt bizonyítja, hogy Vlad lányát is megismertük.

A második, amit észrevettem a film nézése közben, hogy részletekre oszlik. Egyszer boltban dolgoznak, másszor éttermet szeretnének nyitni, azután kidobóember lesz belőlük, majd egészségesen szeretnének élni. Végül pedig visszatérnek ugyanoda, ahonnét indultak. A néző annyira megunja az alapjába véve ellenszenves kinézetű főszereplőket és tetteiket, hogy igazából már nem is érdekli, hogy mi lesz a sorsuk, csak végre jöjjön a főcím, kigyúljanak a moziban a fények, és az ember megkereshesse a film közepén eltűnt holmiját.

Egyébként nekem tetszett ez a rajzolt technika, ebben biztosan közrejátszott, hogy szimpatikusnak tartom az általam kevésbé ismert Fecsegő tipegőket, és az annál sokkal jobban ismert Simpson családot. A másik, amit ki szeretnék emelni, azok a magyarhangok. Rendkívül illettek a szereplőkhöz, ki is emelném Szabó Győző remek orosz akcentusát, amit 78 percen át sikerült neki használni úgy, hogy meg is értette a néző, amit mond, becsülendő dolog.

Ezt a filmet úgy találom jónak, hogy egyszer nem nevettem (ez nálam természetes, ha egyedül nézek filmet, csak belül nevetek), illetve a felépítésével és az alcímével nem tudok kiegyezni, ezt viszont kompenzálják a remek hangok, és a látványvilág.    7/10